Arról, hogy vajon hogyan nézhetett ki honfoglaló eleink lova több mint ezer évvel ezelőtt, ma már igen pontos ismereteink vannak. Hankó Béla professzor a régészeti leletekkel feltárt lócsontvázak alapján így írta le az ősmagyarok lovát: „kis és száraz fejű, tüzes szemű, száraz csánkú és acélos inú, átlagban csak 140 cm magasságú állatok voltak.”

A feltárt leletek többsége azonban nem teljes lócsontváz volt. A honfoglaló kori sírokban csak lókoponyákat és lábvégeket találtak, mivel a halottal szokás volt ugyan a lovát is eltemetni, a felhasználható részeket azonban a halotti toron elfogyasztották, így a sírokba csak a ló koponyája és lábvégei kerülhettek.

Az bizonyos, hogy az ősmagyarok lovai amellett, hogy viszonylag kis termetű és a mai ízlés szerint nem túl szép állatok lehettek, minden bizonnyal hihetetlenül szívós, kitartó, és a zord időjárást jól tűrő lovak voltak, hiszen istálló sohasem láttak. Vad ménesekben tartották őket, és csak az újszülött csikókat óvták a hidegtől: a néhány napos csikókat a zord idő elől bevitték magukkal a jurtába, és birkabőrökkel betakargatták, hogy meg ne fázzanak.

Forrás: 100 jó kérdés a lovakról