Ha el akarjuk képzelni, hogyan nézhetett ki a mai lovak őse, hatvanmillió évet kell visszarepülnünk az időben. Ekkor jelent meg a lovak – és minden patás állat – „előfutárának” tekinthető, ötujjú, rókaszerű kis emlősállat, a Phenacodus, melynek még a fogazata is inkább a ragadozókéra emlékeztetett, de – bár még talpon járt – ujjai végén már apró patácskáik voltak. Belőle alakult ki néhány millió év alatt az Eohippus, amelynek fogazata már inkább növényevő életmódra utalt, és elülső lábain az első, hátulsó lábain az első és az ötödik ujja is elcsökevényesedett.

Újabb harmincmillió év elteltével jelent meg a közel egyméteres magasságú Mercyhippus, amelynek középső ujján kívül a többi annyira elcsökevényesedett, hogy a két szélső ujja már csak gyors futásnál érte a talajt. Ugyanekkor még egy nagy változás következett be a lovak fejlődéstörténetében: véglegesen áttértek a lombevésről a fűevésre, azaz a legelésre.

Az első valódi egyujjú „ló”, a Pilohippus körülbelül tízmillió évvel ezelőtt jelent meg a Földön. Belőle alakult ki az utolsó egymillió évben az Equus, amely később négy ágra, valódi lovakra, szamarakra, félszamarakra és zebrákra bomlott.

A lovak evolúciója kezdetben az amerikai és az eurázsiai földrészen egyaránt zajlott. A holocén kor kezdetén azonban az Észak- és Dél-Amerikában élő Equus kihalt, a valódi lovak már csak Eurázsiában fejlődhettek tovább. Így lehetséges az, hogy a lovak kialakulása tulajdonképpen az amerikai kontinensen zajlott le, mégis Amerika felfedezése, a spanyol hódítók megjelenése kellett ahhoz, hogy Észak, és Dél-Amerikát lovak népesíthessék be a XV. Századtól.

Forrás: 100 jó kérdés a lovakról