Egészséges pata – egészséges ló, ezt szokás jogosan mondani. A ló lába különösen fontos testrész, ezért a patákra nagy figyelmet kell fordítanunk. Tudjuk-e, milyen a pata felépítése?

A pata: fontos védelem

A ló lába vérrel gazdagon ellátott részekből és az őket védő szaruanyagú védőburokból áll. A pata csökkenti futás közben a talajfogáskor keletkező rázkódást.

A talp

A talp konkáv ívelésű és nagyon stabil. A jól formált talp nem érintkezik a talajjal. A talpat körülvevő úgynevezett fehér vonal azt a helyet jelzi, ahol a patafal kezdődik. A fehér vonal választja el az érzéketlen szarufalat a fájdalomérzékeny szövetektől.

A patafal

A patafal a hegyfalból, a hordozószélből és a sarokvánkosból áll. Az emberi kéz- és lábujjkörmök megfelelője. A ló tehát a körmén fut! A patafal belseje egymásba illeszkedő lapocskákból áll, amelyek a patacsonttal vannak összekapcsolva. Így marad a pata szilárdan a helyén. A patkót a szarufalhoz rögzítik.

A nyír

A vánkos magasságában a patafal befelé hajlik. Ott kezdődik a nyír a saroktámasztókkal. Ha a ló talajt fog, a nyír a földre ér. A talajfogás által keltett lökéshullámot a nyír rugalmassága részben felfogja. A nyírnek a ló tapintó képességében is szerepe van. Talajfogáskor a ló általa érzi a talajt.

A pártadudor

Ez az a dudor, amely a patát a szaru és az irha közti átmenetnél körülveszi. Egyfajta lakkot választ ki, amely megvédi a szarut a túl nagy nedvességtől és a kiszáradástól. Sokszor pótlakkot, mesterséges lakkot is alkalmaznak erre a célra. Hasznos lehet az is, ha a ló patáját rendszeresen beolajozzuk.

A szaru színe rendszerint a szőrzet színének felel meg. Ha a fedőszőrzet fehér, a pata is fehér, ha sötét, a pata fekete. A tarka lovaknál, vagy azoknál, amelyeknek a lábán fehér jegyek vannak, a paták gyakran különböző színűek. Sőt, fekete-fehér rovátkolású pata is létezik. A fehér szaru puhább, és nem annyira ellenálló, a fekete keményebb.

Hogyan mozog a ló?

A pártacsont alsó ízületi nyúlványa egyfajta emelőként működik a patacsont és a pártacsont között, és lehetővé teszi a láb könnyed mozgását.

A láb tulajdonképpen mindössze két ínfajta segítségével mozog:

• A lábnyújtó inak, amelyek elöl a lábon fekszenek, és a patacsonthoz csatlakoznak;
• Az ujjhajlító inak, amelyek a láb hátsó részén futnak.

A patacsont mellett hátul található nyírcsonthoz csatlakoznak a nyújóín egyes részei, s ez a rázkódás tompítására szolgál. A ló súlyát a patafal hordozza (és nem pedig a talp). Rövid pillanatokra, például vágta közben, a ló egész súlya csupán egyetlen láb patafalára nehezedik! A pata állapota befolyásolja a ló mozgását közérzetét és teljesítő képességét.

Jó tudni!

55 millió évvel ezelőtt még minden ló lábán négy kiterpesztett lábujj volt, hogy a különösen nedves talajon is mozogni tudjon. A talaj egyre keményebb lett, így a ló egyre inkább csak a középső lábujját terhelte meg. A többi lábujjnak már nem volt funkciója, sorvadásnak indultak, végül teljesen eltűntek.

A pata havonta 8-10 milliméternyit nő. Így 8-10 hónapig tart, míg a pata teljesen megújul. A patafalat leheletvékony, vízhatlan glazúrréteg védi. A patafalban nem találhatók idegek. Egy patkolókovács be tudja ütni a szögeket a falba anélkül, hogy ez  lónak fájdalmat okozna.

Forrás: Gyűjthető lovaglás kártyák